Papós Tamás portré


Édesanyám tizenöt éve kérdezte tőlem: mi szeretnél lenni? A felsőoktatási felvételihez közeledve szégyelltem, hogy fogalmam sincs. Ekkor jött a legjobb szülői tanács: gondolkodj azon, mit szeretsz igazán csinálni, és mit lehet ebből kihozni. Mivel amikor csak tehettem, a Képes Sportot bújtam és a futballközvetítéseket néztem, valamint lelkesen írtam műelemzéseket az irodalomórákra, meglepően könnyű volt a döntés: irány a szegedi kommunikáció szak!

Így lett a sportújságírás a hivatásom. Imádtam! Óriási kaland volt, elérhetetlennek tűnő álmokat is teljesített. A sportmédiával foglalkozó bloggerkedés például a HVG Tech rovatába repített, de az egyetemi esztendők alatti gyakornokoskodás is kifizetődött, hiszen a diploma után a SzegedCafé piszkosul tehetséges csapatával izgalmas projektbe foghattunk, sikerének köszönhetően pedig régi vágyam teljesült, ugyanis leigazolt a Délmagyarország sportrovata.

A saját mércém szerint valóban kreatív és igazán bátor íráskészség felé kellett még egy lökés, amit a Komlósi Oktatási Stúdió fantasztikus oktatói adtak meg. A KOS elvégzésétől kezdve egészséges önbizalommal gépelek minden cikket, és megtisztelő, hogy taníthattam a szakmámat ebben a nívós intézményben, ahogy a Szegedi Tudományegyetemen is. Mégis újabb céljaim lettek.

Rájöttem: több lehetőség és kihívás vár a szövegírás világában. A vállalkozói élet is csábított, hiszen nincs is izgalmasabb, mint felépíteni egy értékes és személyes márkát. Vágjunk is bele!